Budapest-Bamako Tribute to K-Team and Philip
Budapest-Bamako 2008 - Baja Beetle to Africa
2008. február 23., szombat
2008. február 20., szerda
Egy életre szoló élmény
KVÍZ játékunk kérdése: Az utolsó képen miből van a rögtönzötten buherált hűtés tuning?
Válaszokat a megjegyzésbe tegyétek fel!
Címkék: velorex, bamako
velorex,
velorex klub
2008. február 19., kedd
Mese meskete


Élménybeszámolóval egybekötött üdvözlést szervezünk Oroszlányban.
Az összejövetel 2008.02.20. szerdán 16 órakor kezdődik, a hangulattól függően hajnalig tart.
Ha valakit érdekel ez az egyedülálló beszámoló, és nem szeretné kihagyni, kérem hívjon fel a pontos cím miatt.
A buli önellátós, hogy ne verjük még nagyobb költségbe a fiúkat, ezért megkérek mindenkit hozzon magával inni.
A partival kapcsolatban érdeklődni a 06-30-855-99-10 -es telefonszámon lehet.
RTL riportban, a fiúk a 11. percnél
RTL riportban, a fiúk a 11. percnél
Címkék: velorex, bamako
velorex
2008. február 15., péntek
Mindenütt jó de...
Hazaérkeztek a fiúk, javában tart már a buli és az élménybeszámoló. Fáradtan bár de töretlenül szelték végig a 18.000 km -es távot. "Ha annyiszor 100.-Ft -om lene ahányan lefotóztak akkor egy nagyon gazdag ember lennék" mondta Krisztián. Élmény beszámolójuk fotókkal hamarosan itt.
A Bamakoi élet
Ezen érdemes elgondolkodni, miért nem volt Dakar
A Bamakoi élet
Ezen érdemes elgondolkodni, miért nem volt Dakar
Címkék: velorex, bamako
velorex
2008. február 12., kedd
2008. február 6., szerda
Gizi ismét tudósít
Meglettek az ufók, elviszik az Afrikaiak pénzét, most már mindenki boldog. Győzött a tudomány és az emberi jó szándék. Ez az emberiség diadala. Az ufókkal közösen meghódítjuk a galaxist.
RTLklub fókusz plusz riport A
RTLklub fókusz plusz riport B
RTLklub fókusz plusz riport A
RTLklub fókusz plusz riport B
2008. február 2., szombat
2008. február 1., péntek
Maliban az éjszakában
Míg Mauritániában tűzzel-vassal űzik az alkoholt, a prostitúciót és a kábítószert, Mali
ebben a tekintetben igazi alvilági hely. Bamakóban 50 euróért kínáltak megvételre 1 kg
marihuanát, amiben az volt a legmeglepőbb, hogy az eladásra kínált portéka állaga, illata
tökéletesen megegyezett a mauritán spanglival. Szakértők szerint az áru Szenegálból érkezik mindkét országba. Mauritániában, az afrikai terror bölcsőjeként bemutatott depressziós országban 3 gramm spangli volt 20 euró, míg egy határral arrébb, mint fentebb írtam, 1000 grammot kínáltak 50-ért.
Az örömlányok is pont a felét keresik Maliban, mint Mauritániában. Az Elefántcsontpart elleni focivereséget követően alig volt vendég a La Terace-ban, ami a város legcsajozósabb becsületsüllyesztése. A leggyönyörűbb fekete lányok 50 eurót kértek, de nem 1 órára, hanem egy éjszakára. Maga a hódítási folyamat is egyszerűbb volt, mint a szomszédos országban. Mint emlékeznek Nouakchottban csak a kiválasztott szállodába engedték be a testi szabadfoglalkozásúakat, míg Bamakóban minden örömlány felmehetett bármelyik szállodába, csupán a személyigazolványukat kellett elzálogosítani a portán. Az alvilági mesék legtanulságosabb helyszíne mégis a piac. A legszegényebbek és a leggazdagabbak egyaránt előfordulnak itt. A levegőben tapintható a csupán néhány évtizede eltörölt rabszolgaság és az európai szemnek furcsa, hogy hiába akarunk egy nőt magunk előtt beengedni az ajtón vagy segíteni a csomagját cipelni, még ő van megsértődve, ha segíteni próbálunk. A földről árult csecsebecsék eredete erősen kétséges, talán nem is ezért vásároljuk ezeket, pusztán azért, hogy megnyugtassuk magunkat azzal, hogy náluk költjük a pénzünket, talán nekik is segítünk. Mindez azonban csak európai ábránd. Egyik helyi vezetőnk elmesélte, az árusoktól már este elveszik a pénzt, s az az ember, aki fizeti neki az árus helyet, még a testi fenyítéstől sem riad vissza, ha úgy érzi, az adott napon nem volt elegendő a stand forgalma. Itt tartunk 2008. január 30-án, és hamarosan repülőre szállunk, hogy hazatérjünk. Elég volt ebből az országból, elég volt a szegénység látványából és elég volt az összes jótékonysági bigyulából. Minél több segélycsomagot és ajándékot visz az ember magával a világban, csupán arra döbben rá, hogy mégtöbb kellene, hogy sohasem elegendő, amit viszünk, tehát ez az egész csak egy felületi kezelés. Olyan ez, mintha egy vérző artériát egyetlen szál cérnával szeretnénk bekötözni. (86-os blog)
Videó Bamakoba érkezésről
Videó a Bamakoi vásárról
ebben a tekintetben igazi alvilági hely. Bamakóban 50 euróért kínáltak megvételre 1 kg
marihuanát, amiben az volt a legmeglepőbb, hogy az eladásra kínált portéka állaga, illata
tökéletesen megegyezett a mauritán spanglival. Szakértők szerint az áru Szenegálból érkezik mindkét országba. Mauritániában, az afrikai terror bölcsőjeként bemutatott depressziós országban 3 gramm spangli volt 20 euró, míg egy határral arrébb, mint fentebb írtam, 1000 grammot kínáltak 50-ért.
Az örömlányok is pont a felét keresik Maliban, mint Mauritániában. Az Elefántcsontpart elleni focivereséget követően alig volt vendég a La Terace-ban, ami a város legcsajozósabb becsületsüllyesztése. A leggyönyörűbb fekete lányok 50 eurót kértek, de nem 1 órára, hanem egy éjszakára. Maga a hódítási folyamat is egyszerűbb volt, mint a szomszédos országban. Mint emlékeznek Nouakchottban csak a kiválasztott szállodába engedték be a testi szabadfoglalkozásúakat, míg Bamakóban minden örömlány felmehetett bármelyik szállodába, csupán a személyigazolványukat kellett elzálogosítani a portán. Az alvilági mesék legtanulságosabb helyszíne mégis a piac. A legszegényebbek és a leggazdagabbak egyaránt előfordulnak itt. A levegőben tapintható a csupán néhány évtizede eltörölt rabszolgaság és az európai szemnek furcsa, hogy hiába akarunk egy nőt magunk előtt beengedni az ajtón vagy segíteni a csomagját cipelni, még ő van megsértődve, ha segíteni próbálunk. A földről árult csecsebecsék eredete erősen kétséges, talán nem is ezért vásároljuk ezeket, pusztán azért, hogy megnyugtassuk magunkat azzal, hogy náluk költjük a pénzünket, talán nekik is segítünk. Mindez azonban csak európai ábránd. Egyik helyi vezetőnk elmesélte, az árusoktól már este elveszik a pénzt, s az az ember, aki fizeti neki az árus helyet, még a testi fenyítéstől sem riad vissza, ha úgy érzi, az adott napon nem volt elegendő a stand forgalma. Itt tartunk 2008. január 30-án, és hamarosan repülőre szállunk, hogy hazatérjünk. Elég volt ebből az országból, elég volt a szegénység látványából és elég volt az összes jótékonysági bigyulából. Minél több segélycsomagot és ajándékot visz az ember magával a világban, csupán arra döbben rá, hogy mégtöbb kellene, hogy sohasem elegendő, amit viszünk, tehát ez az egész csak egy felületi kezelés. Olyan ez, mintha egy vérző artériát egyetlen szál cérnával szeretnénk bekötözni. (86-os blog)
Videó Bamakoba érkezésről
Videó a Bamakoi vásárról
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)