Flying Gizi News

Flying Gizi News 4 riportja, nagyon súlyos!

Cél felé

16. Jan 27 - Segou - Bamako (235 km) Záró fogadás

Az Origo csapat blogjából:

Homokdűnéken és aranysárga szavannákon zötykölődtünk idáig Timbegdától. Odáig volt aszfalt. A letérés után katonák tereltek új irányba az eredeti koordináták helyett. Megint késésben voltunk, nem lehetett túl gyorsan menni, mert forrt volna a víz. Déltől fűtéssel mentünk. A romvárost elkerültük. A velorexesek jártak ott, de nem voltak elájulva tőle.

Index: oldalról:

A Madách téren egy kocsma bejáratánál állva, egy szál pólóban fagyoskodva szürreális élmény a majdnem Bamakoba ért Flaying Gizis Lakival és Kirk Kapitánnyal telefonon trécselni. A huszonsok fok különbséggel nem törődve hosszasan mesélték, hogy holnap beérnek a célba, jól vannak, minden rendben és csókoltatnak mindenkit. Megkértek, hogy az éjjel feltöltött videókat és fotókat posztoljam mihamarabb, és én megigértem hogy így lesz. Reggel biztosan. És az előző poszt kommentjei szerint a stoppos fiúk már Bamakóban vannak. Ezek szerint jármú nélkül gyorsabban megy, ez egy nagy tanulság jövőre..

15.nap 2007.januar 27. Kayes-Bamako videó

Szombat esti kocsmaposzt

Sms-es érkezett Flying Giziéktől, és mivel mi frissek vagyunk, még a sörünk mellől is posztolunk:

"Az ima elött már nem érjük el a határt. A 7-es busz a Tatooine után eltűnt a bolygóról. Lóhaláléknak hengerproblémái támadtak, Tantanban lemaradtak."

Az imént pedig idelépett egy ismerős és azt mondta: "a Villám Gézáék meghegesztett kocsija is tönkrement megint, azt tudtad?"

Itt ülök még egy darabig a Castro-ban, friss infókat átveszek. (index)

Kútavatás

14. Jan 25 - Kiffa - Nara (551 km)

Háromszáz kilométer offródozásba került, hogy a magyarok örökre bekerüljenek El Gedia falu mitológiájába. Egy távoli ország királynője érkezett az országúthoz kétnapi járóföldre fekvő településre, hogy kis szpíccsel átadja a távoli ország pénzén épült a piros, fehér, zöld kutat, amit egy fordítási hiba miatt, piros, sárga, zöldre festettek. De a királynőt megelőzték terepjárós honfitársai, akik a kocsitetőn állva szórták porba a cukrokat, amitől az egész falu elfelejtette a hivatalos átadót.
A helyi etikett szerint az ajándékokat (petit cadeau) a falú főnökének (chef du village) kellene a kezébe nyomnia, hogy ne alakuljanak ki megalázó jelenetek, és különben is ő az úr. Most volt lökdösődés, a szpícs elmaradt, helyette össznépi táncolás kerekedett.

Kirk kapitány a cheffel táncolt, mert a nőkkel csak a nőknek szabad.

Itt pedig a királynőt beöltöztetik a hagyományos női ruhába a kútátadási ceremónai előtt. (index)

"Ne érj hozzám! - mondta Sehr Nórának - lány vagy." Sziklák között sétálunk a tűző nap alatt, a bakancs majdnem bokáig süpped a mély homokban. "Apám nem dogozik, mert már idős" - magyarázza a berbernek tűnő fiú. Arról már nem beszél, hogy miből tartja fent magát családja. Eleve nehezen tudtunk beszélgetni, mert még csak éppen tanulja az angolt. Egy amerikai tanártól, aki ott tanít a faluban. A 16 éves fiú szeretne angolt és franciát tanulni külföldi egyetemeken. Elvágyódik otthonról. Azt mondja sokan elhagyják a falut - el-Geddíját - egy pár tucat téglaformájú házból álló települést mélyen a mauritániai sivatagban.

Tidjikja felől jöttünk ide, az aszfaltutat elhagyva, bazaltsziklákon, homokcsapdákon át vezető kanyargós, kemény terepjáróknak való ösvényen. A falu határában egy pálmaliget mögött van egy tó. Állítólag ritka sivatagi krokodilok laknak az egyik bazaltmélyedésben összegyűlt kis vízben. Sehr pár barátjával vezetett el ide, miután levámolt pár tollra. Krokodilokat nem láttunk, csak szürke szamarakat, amik csüdig a vízben állva ittak, és közeledtünkre elnyargaltak.

A faluba azért mentünk, mert egy, a Budapest-Bamako Rali szervezői segítségével ásott kutat avattak fel. A piros-sárga-zöldre mázolt oszlopok övezte kút közelében sátor állt, előtte helyi férfiak, nők és gyerekek színes kavalkádja énekelt táncolt és dobolt. Sok gyereket azonban inkább az érkező terepjárók izgattak, pontosabban a velük járó apró ajándékok ígérete. Aki bármit is elővett, körbeállták, majd' szétszedték. Volt olyan résztvevő, aki inkább messzire dobta a müzliszeleteket: a gyerekek visongva ugrottak a porba esett csemegére. Beszédet nem mondott senki, legalábbis amíg ott voltunk, mert Nórával, Sehrrel és barátaival inkább a tóhoz sétáltunk a homokban.

Mire visszafelé jöttünk, már nagy gázzal és ijedt arccal jött Tulipán Szüfivel, másik két autó kíséretében. A többiek már elmentek - mondták - a gyerekek meg őket rohamozták. A továbbindulás káoszba fulladt. Az egyik fiú még elszaladt a tóhoz - ő versenyben van és ott volt egy megtalálandó pont -, eközben megérkeztek a ralit biztosító katonák, és sürgettek a továbbindulásra. Ideértek a gyerekek is, és tovább kéregettek. Az egyik autó utánament az elszaladt fiúnak, aki közben visszajött. Akkor a kocsira vártunk. Szüfi közben beleült a homokba, ki kellett tolni. A szélvédő nélküli, golyószórókkal és aknavetővel felszerelt dzsipeken ülő katonák pedig tovább sürgettek. Úgy indultunk, hogy toltam Szüfit, majd beugrottam a guruló kocsiba - a laza homokon nem lehetett megállni, mert elakadt volna.

Itt eshetett ki a fényképező a deréktokjából, de lehet, hogy a gyerekek emelték ki. Sajnos sok kilométerrel később tűnt csak fel a hiánya. Kár érte, mert jól bírta a port, és a tábori körülményeket. (Ezen kívül két napszemüveg is odalett - azok még a tengerparton: az egyiket óvatlanul kinthagytam a homokban és elvitte a dagály, a másik leesett a fejemről a habokba, amikor Novaksut felé száguldottunk a fövenyen.)

Az avatás után igyekeztünk, hogy körben, aszfalton érjünk el Kiffába, az aznapi célba. Mehettünk volna egyenesen is - mély homokban, felezőben, négykerékhajtással, izzó motorral -, de inkább visszamentünk az ösvényen. Délután négy körül értünk csak ki az aszfaltra. Így is forrt a víz a hátszélben, sőt az úton végig - bekapcsolt fűtéssel kellett jönnünk a 35 fokos melegben estig. Tulipán rosszul viseli, ha gond akad a technikával - sokat is idegeskedett miatta, ráadásul egész nap ő vezetett. Nóra estig videót vágott a hátsó ülésen.

Feszült út volt, az egyik faluban alánk ugrott egy kecske - a hátsó lába bánta -, és ránk esteledett az úton. Szinte az utolsó pillanatban vettük észre a bozótból elénk szédelgő szamarakat és tevéket, sokszor vakon mentünk, mert a szembejövők nem fárasztják magukat a fényszóró lekapcsolásával, az ósdi csőrös Mercedes kamionokat hajtó sofőrök pedig nem zavartatták magukat: ha a sávjukban homokbefúvást láttak, gond nélkül áthúztak a szembejövő sávba - még ha ott jöttünk is.

Felüdülés volt megérkezni a kiffai táborba, legalább kiderült, nem csak nekünk volt nehéz utunk. A mezőny jelentős része technikai problémákkal küzd. A szegedi barlangászok mikrobusza végleg megadta magát, pedig még motort is cseréltek benne, de az is megfőtt a rossz hűtővisszajelző miatt. Ezúttal a hummeresek vontatták őket sok száz kilométeren át, korábban egy Toyota 4Runneres pár segítette ki őket. Kiderült, hogy a szintén kidöglött kispolszkit eladták a brit fiúk az egyik faluban - 150 euróért. Lerobbant valahol a Mini is - ami napokkal később indult a mezőny után Pestről. Villám Géza, a főszervező Bogara is makacskodott.

A motorosok este sokáig egyik társukért izgultak, aki végül befutott. Egy olvasó kérdezte, megvan-e még a debreceni Dr. Szabó Sándor, aki szintén motorozik - megvan csak elromlottak a telefonjai - mondta a kiffai táborban. Volt olyan versenyző, aki rossz koordinátákra panaszkodott: elkeveredtek az aknamezőkhöz még Nyugat-Szaharában, állítólag tankokkal kísérték ki őket az amúgy kedves marokkói katonák.

Még három nap és Bamakóba érünk, ha sikerül. Jól kifáradtunk mi is, de Szüfi sem érzi jól magát a nagy melegekben a hűtőtisztítás ellenére. Az utolsó kilométereken elromlott a cébérádió zajzárja, ezért csak sistereg. Nekem ég a szemem, de nem a fáradtságtól: annyira telement homokkal, hogy fáj, ha este lehunyom. Most egy sötét lugas mélyén ülök, a fejlámpa is bedöglött így szinte vakon gépelek. Azért itt, mert itt volt konnektor, egy hatalmas sütőrostély mellett. Van, aki azonban jól érzi magát: az egyik kocsiból az előbb még lakodalmas rock, meg a Bubamara szólt. (origo)

14.nap 2007.januar 26. Kankossa-Kayes videó

Kútavatás:



Gizi News: Az ufók miatt maradt el a Dakar

Friss lángos

Motorosok: Most kaptam üzenetet a Kabakoma csapattól: ezekben a percekben szerelik be a motorba az új hengert. Most hogy napok óta Agadirban voltak kénytelenek vesztegelni, nagy az öröm, lassan elindulhatnak a mezőny után.

Éjfél után valamivel a stopposok is hírt adtak magukról:

"Ne izguljatok fiúk, a Kontroll csoport mindent megtisztít utánatok! Úgy voltunk vele, hogy ha már nem tudunk veletek bulizni, akkor a Ti egészségetekre is iszunk a határ előtt hagyott pálinkátokból. Ez olyan jól sikerült, hogy visszafelé feleslegesen keresnétek. Átvittünk Mauritániába is belőle. A csempészet egy régi, de már jól bevált módját választottuk: lenyeltük! Üdv Nouakchottból, egy igazi porfészekből."

A Flying Giziék pedig ezzel a képpel üzenik, hogy a hír örömére friss lángossal várnak titeket:

(index)

3 keréken

Szintén 3 keréken a sivatagban. Flying Gizi news 4. epizód.

A márka :-)

Homokviharban

12. Jan 23 - Nouakchott - Tidjikja (750 km)

Homokviharban vezetni hatszáz kilométeren át üres országúton, alapvető vezetésélmény. A por kifehéríti a kontúrokat, egy cserje látszik, a mögötte álló már csak sejthető, az út fölött folyik át a homok. Csak a technikára bízhatod magad, ha ki kellene szállni, néhány óra alatt lereszelné bőrt az arcunkról. Tétje van, hogy minden jól menjen, de azért közben percenként csettintgetünk elismerően. Ondöródögén, ilyen nincs is.

Még nagyobb a tét a tengerparton. Mauritániában leginkább homokból van választék. A porviharos országút, homokos part a tenger mellett, közöttük dűnék. A csapat nagy része nem vágott neki a 20 kilométeres fövenytúrának. A Volvo busz megpróbálta ugyan, de kiderült, 20 tonnából mégiscsak lehetetlen homokfutót csinálni. Előtte azért egy szikkadt talajú skságon száguldozni kezdett a busz is. A Rudi és Jász kolléga a tetőn kendőbebugyolált fejjel érezte át egy a Mad Max forgatásána hangulatát. A busznak nem sikerült beváltani viszont alkotója nagy álmát, többször besüllydet a homokba, húzni kelett, sorban jöttek a csapások, nyolc órába került visszvinni a szilárdburkolatra. A BKV-team a fővárosnak vette az irányt, és követte a terepjárós társaság fele is.

Flying Gizi és Kirk kicsit későn vágtak neki az igazi rallinak. Hiába a 40-50-nel tempóban nyomott rodeó a buckákon, a dagály emelkedett, és nem volt senki látótávolságon belül, egyik oldalon az óceán, másik oldalon a sivatag, és nincs térerő. Társaságra éhezve és kimerülve futottunk be a táborba. Volt, akinek viszont ez nem sikerült, és magányosan az óceántól körülzárva töltötte a megfeneklett kocsi mellett a éjszakát. (index)

12.nap 2007.januar 24. Nouakchott-Mbut videó

Homokviharban

Flying Gizi Team videó

Megpihenés

2008-01-22 Nouakchott, Mauritánia

A sivatagi vihar egész éjszaka tombolt. Reggelre a maroknyi bátor versenyző, akik az óceán partján töltötték az éjszakát, teljesen betemetve találta sátraikat.

A 40 versenykategóriában induló közül reggel 7 órakor csak 12-en vették át a napi feladatlapokat. Sokakat a dagály tartott távol az éjszakai befutótól, sokakat a homok tartott fogságban.
A 74-es rajtszámú csapatot a homok is és a dagály is elkapott. "Életünk legrémesebb éjszakáját töltöttük el. Azt hittük a kocsinkat teljesen elmossa a tenger. Nem hallották a segélyhívásunkat a rádión. Végül a hajnali apállyal megérkezett Stoffel Laci és Kati, akik kihúztak minket a tengerből" – mesélte a 74-es kapitánya.

A Hummeres csapat, a 21-es rajtszámú Szahara Express-szel együtt szintén egész éjszaka vontatott bajba jutottak, akik a nemzeti park dünéinek fogságában ragadtak.

A motorosok is rendesen megszenvedték a tegnapi és a mai homokvihart. "Tegnap 140 kilométert bolyongtunk a nemzeti park süppedős homokjában, de olyan erősen fújt a szél, hogy hárman is borultunk. Egész napos küzdelem után végül visszafordultunk a betonra és egy másik irányból próbáltuk megközelíteni a tábort, de végül a dagály gyorsabb volt. A szabad ég alatt éjszakáztunk hálózsákok és sátor nélkül. Nem volt könnyű, de nagyon jó a csapat. A motorosok összetartanak, mindenki egészséges és jól van. Egyedül két srácról nincs semmi információnk. Nekik még Marokkóban akadtak gondjaik a Honda Dominatorjaikkal, és azóta nem érték utol a mezőnyt." – foglalta össze a motorosok történetét Mező János a Motor Revü RMC Rally Trió vezetője.

A 00-ás rajtszámú VW bogár csodálatosan teljesített homokban és vízben egyaránt. Jelenleg Nouakchottban egy műhelyben készítik fel az utolsó nagy erőpróbára. "A Sahara Garage szerelőgárdája reményeink szerint egész éjszaka dolgozni fog, hogy holnap újult erővel vághasson neki a bogár az utolsó 2000 km-nek."- nyilatkozta Villám Géza.


A versenyben továbbra is a címvédő szlovák Ulrich házaspár vezet 253 ponttal. Az előnyük jelenleg 10 pont a második helyen álló 36-os rajtszámú Pappas Team előtt.

3. TBA Racing – 242 pont
4. Americana Team – 241 pont
DLC Racing Africa - 241 pont
5. SYSMAN – 230 pont
6. Olsen Banda Száguld – 211 pont
7. Nagy Ádám – 208 pont
8. Quart Team – 195 pont
9. Brillum Dream Team – 193 pont
10. Homokdüne.hu – 188 pont

Ma este a Budapest-Bamako nouakchotti táborában a mauritán kormány képviseletében BA Madine turisztikai miniszter és két helyettes államtitkára fogadta a rally résztvevőit. Egy elegáns beduin sátorban mondott beszédében Madine úr megköszönte a magyar és nemzetközi résztvevőknek kormányuk nevében, hogy ezekben a nehéz időkben bizalmat szavaztak országának. A magyar-mauritán kapcsolatokról azt nyilatkozta, hogy a Budapest-Bamako "az első lépés egy új barátság útján".

A holnapi cél Tidjikja és az összetett versenyben 66 pontot lehet szerezni. Holnap áthalad a mezőny Aleg-en, a karácsonyi turista mészárlás helyszínén.

Gizi news 2.

Gizi news 1.

Igaz tavalyi, de annyira jó hogy nem tudom kihagyni.

Gizi News Networks Flying in Africa - Music video.. : )

A start képekben

.
.
.

Egy másik csodabogár

A Flying Gizi Hungaroboci Ural-Team oldaluk