Maliban az éjszakában

Míg Mauritániában tűzzel-vassal űzik az alkoholt, a prostitúciót és a kábítószert, Mali
ebben a tekintetben igazi alvilági hely. Bamakóban 50 euróért kínáltak megvételre 1 kg
marihuanát, amiben az volt a legmeglepőbb, hogy az eladásra kínált portéka állaga, illata
tökéletesen megegyezett a mauritán spanglival. Szakértők szerint az áru Szenegálból érkezik mindkét országba. Mauritániában, az afrikai terror bölcsőjeként bemutatott depressziós országban 3 gramm spangli volt 20 euró, míg egy határral arrébb, mint fentebb írtam, 1000 grammot kínáltak 50-ért.
Az örömlányok is pont a felét keresik Maliban, mint Mauritániában. Az Elefántcsontpart elleni focivereséget követően alig volt vendég a La Terace-ban, ami a város legcsajozósabb becsületsüllyesztése. A leggyönyörűbb fekete lányok 50 eurót kértek, de nem 1 órára, hanem egy éjszakára. Maga a hódítási folyamat is egyszerűbb volt, mint a szomszédos országban. Mint emlékeznek Nouakchottban csak a kiválasztott szállodába engedték be a testi szabadfoglalkozásúakat, míg Bamakóban minden örömlány felmehetett bármelyik szállodába, csupán a személyigazolványukat kellett elzálogosítani a portán. Az alvilági mesék legtanulságosabb helyszíne mégis a piac. A legszegényebbek és a leggazdagabbak egyaránt előfordulnak itt. A levegőben tapintható a csupán néhány évtizede eltörölt rabszolgaság és az európai szemnek furcsa, hogy hiába akarunk egy nőt magunk előtt beengedni az ajtón vagy segíteni a csomagját cipelni, még ő van megsértődve, ha segíteni próbálunk. A földről árult csecsebecsék eredete erősen kétséges, talán nem is ezért vásároljuk ezeket, pusztán azért, hogy megnyugtassuk magunkat azzal, hogy náluk költjük a pénzünket, talán nekik is segítünk. Mindez azonban csak európai ábránd. Egyik helyi vezetőnk elmesélte, az árusoktól már este elveszik a pénzt, s az az ember, aki fizeti neki az árus helyet, még a testi fenyítéstől sem riad vissza, ha úgy érzi, az adott napon nem volt elegendő a stand forgalma. Itt tartunk 2008. január 30-án, és hamarosan repülőre szállunk, hogy hazatérjünk. Elég volt ebből az országból, elég volt a szegénység látványából és elég volt az összes jótékonysági bigyulából. Minél több segélycsomagot és ajándékot visz az ember magával a világban, csupán arra döbben rá, hogy mégtöbb kellene, hogy sohasem elegendő, amit viszünk, tehát ez az egész csak egy felületi kezelés. Olyan ez, mintha egy vérző artériát egyetlen szál cérnával szeretnénk bekötözni. (86-os blog)

Videó Bamakoba érkezésről

Videó a Bamakoi vásárról

Hazafelé poroszkálva

Rengeteg tok jo dolog tortent, de most csak tomoren, mert leegtem a buko alatt, plusz szilikozist kaptunk a porvihartol.

Nouadhibouban nagyszeruek a hajoroncsok. Nouakchott fele talalkoztunk egy delafrikai es ujzelandi motoros duoval, egy ideig egyutt mentunk es a tengerparton veluk vadkempingeztunk.
Eletem legfinomabb halat vettuk a halaszoktol, szerencsere a kiwi meg a delafrikai eszmeletlen jol fel voltak szerelkezve, meg grillracsuk is volt.
Nouakchott nagyszeru varos, ki se kell menni a fovarosbol offroadozni, fel meteres homok mindenhol. Egy beninitol megkerdeztunk valamit, meghivott a csaladi ebedjukre, nagyon jo volt, egy az egyben paprikascsirke. A mamaja azt mondta, vezessunk lassan.

Nouakchottbol kifele elcsereltuk az egyik motort egy tevere a helyi tevepiacon.
Alegben semmi panik, minden oke.
Kiffa fele mar csak azert allitanak meg az ellenorzopontoknal, hogy kezet fogjanak velunk.

Most Kiffaban, osszetalalkoztunk vegre a visszafele tarto hetes busszal, cuccok ki-be, tukorre kopott gumik fel-le. A verolexes csapatnak odaadtuk az egyik kopott guminkat meg kerekunket, ugyanis dominator kerek van a verolexen hatul. Holnap irany mali, benzin para nagy, mert mindenhol csak gazolaj. Majdcsak lesz valahogy. (index)

Utolsó nehézségek

Beküldve: 2008/01/27 14:12:25

2008-01-27 Segou, Bamako, Mali

Az előző napi viszontagságos út után kevés idő jutott a pihenésre. Hajnalban lovasok szállták meg a Nara előtt néhány kilométerrel állított tábort és köszöntötték a Budapest-Bamako legénységét Maliban.

A nap felkelő sugaraiban látszott először, hogy végül is mindenki beért a célba legkésőbb hajnalban, bár voltak, akik soha nem felejtik el az előző éjszakát, amikor is csak a hold és a csillagok fénye mutatott irányt a szavannán. A 141-es rajtszámmal induló Opel Frontera utasai is csak a vakszerencsének köszönhetik, hogy az éjszakában összetalálkoztak a Coimbra Racing és a Renegat Team autóival, akik csak az első ösvényt tévesztették el, de ezzel több mint 90 kilométerre eltértek a helyes iránytól. Nekik legalább működött a navigációs rendszerük, nem úgy az opleseknek, akik végül egy iránytű segítségével próbáltak eljutni Maliba. „Voltunk már hasonló helyzetben korábbi Bamakokon is, de most két utasunk is volt a karaván egyik orvosa és a Budapest-Bamako sajtóreferense. Így, hogy másokért is felelnünk kell nem csak magunkért sokkal nagyobb feszültség. A látótávolság nem volt több 60 méternél. Nem tudhattuk mikor hajtunk bele egy árokba, vagy a visszacsapódó faágak mennyire verik szét az autót. De a tapasztalatunk és a hitünk átsegített minket minden nehézségen és végül is hajnali fél 3-ra megérkeztünk Naraba.” – nyilatkozta Hegyi Viktor a 33-as rajtszámú Nissan Pick Up kapitánya.

A Nara-Segou szakasz igazán könnyűnek ígérkezett az előző napihoz képest. Még arra is jutott idő – főleg a túra kategóriásoknak – hogy a csapatok meg-meg álljanak a kis mali falvakban és beszélgessenek a helyiekkel.” A több mint 1 hetes sivatagi autózás után igazi felüdülés volt vizet és fákat látni. A mali emberek kedvessége és vendégszeretete pedig semmihez sem hasonlítható”- mesélte Polgár András versenybíró.

A versenykategóriások nem értek rá a helyiekkel való barátkozásra. Ők még az utolsó napokon is ádázküzdelmet vívnak a megszerezhető pontokért. Annyira szoros a verseny, hogy csak az esti díjátadón, Bamakoban, tudja meg mindenki ki viheti haza a 2008-as trófeát.

Sajnos megtörtént az idei első komolyabb baleset is. A 170-es rajtszámmal motorozó Gyulai Csongor, Narától 20 km-re durrdefektet kapott. Ekkor még nem sérült meg. Egy helybéli a segítségére sietett és felpakolta őt és motorját a platós autójára. Majd pár kilométerrel később ugyan ő nagy sebességgel belehajtot az előtte szabályosan közlekedő 95-ös rajtszámú Suzuki Vitaraba. A Suzuki totálkárosra tört, de szerencsére az utasai nem sérültek meg. Ez sajnos nem mondható el a platón utazó Gyulai Csongorról, akire az ütközés következtében rádőlt a motorja és valószínűleg részleges szalagszakadást szenvedett. „Biztosat csak egy röntgen után mondhatunk, addig csak valószínűsítem, hogy szakadás van. Még szerencse, hogy motoros csizmában volt, mert az egyrészt felfogta az ütést, másrészt most tartja a lábát addig amíg Bamakoban rendesen el tudják őt látni” – Közölte Dr. Palotás Miklós a verseny egyik orvosa. A nap fairplay díját biztosan a 65-ös rajtszámú csapat kapja meg, akik 140 kilométert autóztak vissza a bajbajutottakért és vontatták őket be egész éjszaka Segou-ba.

Ma hajnalban több csapat már jó korán útra kelt, hogy minél előbb beérjen Bamakoba és az elsők között élvezhessék a meleg zuhanyt és a hideg sört.

Estére már azt is fogjuk tudni, ki volt a leggyorsabb, a legönfeláldozóbb, a legfurfangosabb, a legjobban tájékozódó. De egyet már most is tudunk, aki elindult Budapestről Bamakoba az mind bátor és világra nyitott ember, aki nem csak álmodozik, de meg is valósítja az álmait. (hivatalos bamako oldal)

16.nap 2007.januar 28. Bamako videó

Mali felé

Ma a célban találkoztunk a Quart-tal (Ádám és Zoli rendben vannak, volt defektjük, elakadtak, rossz felől akartak hegyet kerülni, GyZ elájult majd ment a hasa :), az Akibúj társasággal, a Hetesbusszal, a Team Malibus-szal, meg még egy csomó mindenkivel. A velorexet Nouakchott-ban látták szemtanúk utoljára.
Holnap megyünk át Maliba. A napi cél Nara. Kíváncsi vagyok tényleg hűtőgépből készült-e a határőr irodája
Ja, ma nap közben 36 fok volt…hiába no…tél van. Otthon milyen az idő ? (Sysman csapat)

VERSENY ÁLLÁSA

1. RAIDAdventure Team (Nissan Navarra), 338 pont

2. Pappas Team (Jeep Grand Cheroke), 334 pont

3. TBA Racing, 325 pont

Maliról egy kicsit túrisztikailag:

A nyugat-afrikai országok közül viszonylag stabilnak mondható Mali és annak fővárosa Bamako, a végállomása a Budapestről indult futamnak. Az afrikai Mali látványosságai többnyire természeti szépségek, de a világ minden tájáról érkezők csodájára járnak a késő középkorban épült vályog mecseteknek is. Ezek között talán a leghíresebb Timbuktu városa, amelyet a világ hét csodája egyikének is jelöltek.

Timbuktut a X. században alapítottákk a festett kék színű burnuszukról felismerhető tuaregek, akiknek leszármazottaik a mai napig itt élnek, igaz egyre csökkenő számban. Nyelvüket is alig 10 százaléka beszéli a lakosságnak, mert többnyire a songhait, a franciát, és a hasszániai arabot használják. Malin amúgy a francia mellett 50 hivatalos nyelvet tartanak számon.. Ismertetőjelük a festett kék burnusz. A tuaregek kezdetben csak rövid táborozásra készültek ezen a vidéken, de ahogy a transz-szaharai kereskedelmi útvonalon megélénkült a forgalom, úgy döntöttek maradnak.

Timbuktu a középkorban éltevirágkorát. Akkoriban a sivatagi utak és a 10 kilométerre húzódó Niger folyó jelentős kereskedelmi forgalmat eredményeztek az itt élők számára. Abban az időben tért haza Kankan Moussa a dúsgazdag nemes is Mekkából. Rögtön magához hivatta El Saheli, andalúziai építészt, aki olyan vályogmecsetet építetett a milliomos nagyúrnak, hogy a mai napig öt kontinens turistái járnak a csodájára.

A Djinguereber mecset (1327) főbejáratából egy hűvös, kissé sötét terembe lép a látogató, ahol körülbelül 2000 ember fér el az ima idején. A falakon mívesen munkált dekorációk láthatók, a főbejárat pedig egy fémmel díszített faajtó, a mali népművészet egyik legszebb fennmaradt darabja. Kint, az őrök néha megengedik, hogy a kúpalakú kis minaretekre, felmásszon az utazó egy-két fénykép erejéig. Az épületegyüttes a 2007-ben megrendezett Világ hét csodája verseny egyik esélyeseként szerepelt a nevezettek között, de a helyiek bánatára a legjobb hét csoportjába végül nem került be.

Bár az ország legnagyobb turisztikai vonzereje Timbuktu, a fővárosban, Bamakoban is akad látnivaló. Annak ellenére, hogy Mali a világ egyik legszegényebb országa, a főváros meglepően vidám és nyüzsgő. A városban egymást érik a piacok, ahol szinte bármit megkaphat az utazó, amire szüksége van. Kulturális éhségünket a város három nagy múzeumában, a Nemzeti Múzeumban, a Musée de Bamako-ban, vagy a Musée Muso Kundában csillapíthatjuk. A városban a francia hatásnak megfelelően kitűnő éttermeket és pékségeket találhatunk, aki pedig egy kellemes zenés estét szeretne eltölteni Bamakóban, a belváros hangulatos bárjaiban megteheti.

Maliba leginkább november és február között érdemes elutazni, az esős időszak után és a márciusban kezdődő forróság előtt. A Niger folyón közlekedő turistahajók a vízállás miatt novemberben jutnak a legtovább. Január elején tartják az ország leghíresebb zenei fesztiválját, a Sivatagi fesztivált a Timbuktuhoz közeli homokdűnéken.

Az ország legnagyobb részében biztonságosan utazhatnak a turisták, de a Mauritániával és Nigériával szomszédos határvidékeket, valamint a Timbuktutól északra eső területeket érdemes elkerülni, mivel ezek a vidékek a sivatagi fegyveres bandák fennhatósága alá tartoznak. Az Elefántcsontparttal határos országrészek pedig a szomszédos ország instabil politikai helyzete miatt számítanak kerülendő célpontoknak. Maliba Budapestről legkönnyebben Párizson keresztül lehet eljutni, az Air France járatai heti több alkalommal közlekednek a nyugat-afrikai országba.

Waszlavik Velorex Gazi... kifinomult manőverekkel vezeti a járgányt v.mikor a 80-as évek végén.



Nagy kék busz videó

Mali

Mali nyugat-afrikai állam, a térség második legnagyobb országa. 1960-ig Franciaország gyarmata volt Francia-Szudán néven. Mai nevét az egykori Mali Birodalomról kapta.

Története

A Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte.

Az 5. században Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom. A fővárosa Koumbi Saleh volt. A birodalom arannyal kereskedett a Földközi-tenger mentén fekvő területekkel. A birodalom a Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét felügyelte. Ebben az időben jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.

1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság felmondta az államszövetséget. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsotdiktátorként 1991-ig volt hatalmon. Az 1992. évi demokratikus választásokon Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konare küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban. 2000 és 2001 között az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául. hajtott végre, és

Gazdasága

Mali a világ egyik legszegényebb országa. Területének 65%-a sivatag vagy félsivatag. A mezőgazdaság délen, a Niger és a Szenegál folyók mellett összpontosul (az ország 2%-án). A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség tizede nomád életmódot folytat. Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál legfőbb exportcikke, a gyapotafrikai frank 1994-es 50%-os leértékelése következtében a gazdaság növekedésnek indult. 1996-98 között több aranybányászati cég is növelte itteni kitermelését, így Mali a következő években jelentős aranyexportőrré is válhat. árának világpiaci változásaira. Az elkezdett reformok és az

Népesség

A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: Bambara (30%, Malinké, Fulani (Fulbe, Peulh), Sarakolé (Maraka), Songhai, Soninké, Bobo, Bozo, Minianka, Senufo, Dogon, Khassonké, Tuareg, Mauren, Dioula.

A lakosság 81%-a (15 év felettieket nézve) analfabéta. Minden második ember jut csak tiszta ivóvízhez. A várható életkor 48 év.

Bövebben wikipédia

Trabant Tramp 2007

Eljött a nagy nap! RAJT

Hajnalban a Kossuth tér felé tartva, mozgalmi gyülekezéshez hasonló tevékenységet észleltem (de ez sokkal békésebb és boldogabb volt, szerencsére) A célig 8760 kilométer vár mindenkire. A Budapest-Bamako rali résztvevői négynapi európai autózás és motorozás után látják meg Afrika partjait, ahonnan további tizenkét nap után jutnak el a Mali fővárosba, Bamakóba. A verseny kategóriában negyvenen indultak, a feladatuk az lesz, hogy a megadott esti időpontig megérkezzenek a futam által meghatározott helyszínekre, amiért pontot kapnak. Ezentúl tájékozódási feladatokat is kapnak, amelynek jó teljesítéséért ugyancsak pontokat szerezhetnek. Több mint négyszáz induló rajtolt el, ebből száz külföldi és háromszáz magyar van. Több mint négyszáz induló rajtolt el, ebből száz külföldi és háromszáz magyar van. Minden versenyző, aki már végzett a felkészítéssel a fotósoknak teccelgett. A fiúk is megérkeztek, bár már tegnap este el kellett volna foglalniuk a rajt helyszínt, de az utolsó simítások kicsit elhúzódtak. De most minden a maximális rendben, csomagok spanolva. Szinte szétszedte az érdeklődök hada a járgányt. Mindig mondtam "vegyél egy velorex-et és mindenki mosolyogni fog az utakon he meglát" Egy-két interjú, aggodó de vidám büszke rokonság, viccelödő haverok. 7.30-kor eldördűlt a startpisztoly és a trikolka elsőként gördülhetett át a rajt kapun.
Integetés, búcsúzkodás és nyomtak egy kövéret, irány Genova több mint ezer km, csak baleset és hiba mentesen teljen.

Flúgos futam: göthösen indult a Dacia és a Wartburg

Bamako történetileg

Bamako Mali fővárosa és egyben legnagyobb városa. Itt található az ország közigazgatási, politikai, gazdasági és közlekedési központja is. A város a Niger folyó mentén terül el. A város 1 690 471 fős lakosságával (2006) Malia Budapest–Bamako-rali fapados Dakar-ként is ismert magyar szervezésű afrikai autóverseny. A rali minden év januárjában indul Budapestről, és két héttel később Mali fővárosában, Bamakóban ér véget. A rali áthalad Magyarország, Ausztria, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Marokkó, Mauritánia és Mali területén. Az eredeti Párizs–Dakar inspirálta: a kalandos, romantikus oldaláról közelíti meg Afrikát. Nincsenek megkötések a nevezésnél, bármilyen az utcákon is használt járművel lehet nevezni. A rali jótékonysági célokat is szolgál Maliban.

A XIX. század vége felé Franciaország teljesen hatalmába kerítette Malit. A kis várokából Felső-Szenegál-Niger gyarmat egy körzetének közigazgatási központja (1899), majd az egész gyarmat székhelye (1908), 1920-tól pedig Francia Szudán fővárosa lett. Fejlődését nagyban elősegítette a Kayesbe vezető vasútvonal megnyitása (1904).

legnépesebb települése is. Itt ér véget

Mali 65%-a sivatagos terület. Az ország északi része a Szaharában fekszik. Tengerpartja nincs; északon Algéria, keleten Niger, délen Burkina Faso és Elefántcsontpart, délnyugaton Guinea, nyugaton Szenegál és Mauritánia határolja. Az országot földrajzilag 3 részre lehet osztani: Szahara, Száhel-övezet, Szudán. Északon az algériai Ahaggar-masszívum határolja. Ez egy 1000 méter magas hegyrendszer. A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és TimbuktuMassinát. között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a

Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).

A Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte.

Az 5. században Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom. A fővárosa Koumbi Saleh volt. A birodalom arannyal kereskedett a Földközi-tenger mentén fekvő területekkel. A birodalom a Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét felügyelte. Ebben az időben jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.

1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság felmondta az államszövetséget. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsotdiktátorként 1991-ig volt hatalmon. Az 1992. évi demokratikus választásokon Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konare küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban. 2000 és 2001 között az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául.