2008. február 1., péntek

Maliban az éjszakában

Míg Mauritániában tűzzel-vassal űzik az alkoholt, a prostitúciót és a kábítószert, Mali
ebben a tekintetben igazi alvilági hely. Bamakóban 50 euróért kínáltak megvételre 1 kg
marihuanát, amiben az volt a legmeglepőbb, hogy az eladásra kínált portéka állaga, illata
tökéletesen megegyezett a mauritán spanglival. Szakértők szerint az áru Szenegálból érkezik mindkét országba. Mauritániában, az afrikai terror bölcsőjeként bemutatott depressziós országban 3 gramm spangli volt 20 euró, míg egy határral arrébb, mint fentebb írtam, 1000 grammot kínáltak 50-ért.
Az örömlányok is pont a felét keresik Maliban, mint Mauritániában. Az Elefántcsontpart elleni focivereséget követően alig volt vendég a La Terace-ban, ami a város legcsajozósabb becsületsüllyesztése. A leggyönyörűbb fekete lányok 50 eurót kértek, de nem 1 órára, hanem egy éjszakára. Maga a hódítási folyamat is egyszerűbb volt, mint a szomszédos országban. Mint emlékeznek Nouakchottban csak a kiválasztott szállodába engedték be a testi szabadfoglalkozásúakat, míg Bamakóban minden örömlány felmehetett bármelyik szállodába, csupán a személyigazolványukat kellett elzálogosítani a portán. Az alvilági mesék legtanulságosabb helyszíne mégis a piac. A legszegényebbek és a leggazdagabbak egyaránt előfordulnak itt. A levegőben tapintható a csupán néhány évtizede eltörölt rabszolgaság és az európai szemnek furcsa, hogy hiába akarunk egy nőt magunk előtt beengedni az ajtón vagy segíteni a csomagját cipelni, még ő van megsértődve, ha segíteni próbálunk. A földről árult csecsebecsék eredete erősen kétséges, talán nem is ezért vásároljuk ezeket, pusztán azért, hogy megnyugtassuk magunkat azzal, hogy náluk költjük a pénzünket, talán nekik is segítünk. Mindez azonban csak európai ábránd. Egyik helyi vezetőnk elmesélte, az árusoktól már este elveszik a pénzt, s az az ember, aki fizeti neki az árus helyet, még a testi fenyítéstől sem riad vissza, ha úgy érzi, az adott napon nem volt elegendő a stand forgalma. Itt tartunk 2008. január 30-án, és hamarosan repülőre szállunk, hogy hazatérjünk. Elég volt ebből az országból, elég volt a szegénység látványából és elég volt az összes jótékonysági bigyulából. Minél több segélycsomagot és ajándékot visz az ember magával a világban, csupán arra döbben rá, hogy mégtöbb kellene, hogy sohasem elegendő, amit viszünk, tehát ez az egész csak egy felületi kezelés. Olyan ez, mintha egy vérző artériát egyetlen szál cérnával szeretnénk bekötözni. (86-os blog)

Videó Bamakoba érkezésről

Videó a Bamakoi vásárról

Nincsenek megjegyzések: