2008. január 25., péntek

Kútavatás


14. Jan 25 - Kiffa - Nara (551 km)

Háromszáz kilométer offródozásba került, hogy a magyarok örökre bekerüljenek El Gedia falu mitológiájába. Egy távoli ország királynője érkezett az országúthoz kétnapi járóföldre fekvő településre, hogy kis szpíccsel átadja a távoli ország pénzén épült a piros, fehér, zöld kutat, amit egy fordítási hiba miatt, piros, sárga, zöldre festettek. De a királynőt megelőzték terepjárós honfitársai, akik a kocsitetőn állva szórták porba a cukrokat, amitől az egész falu elfelejtette a hivatalos átadót.
A helyi etikett szerint az ajándékokat (petit cadeau) a falú főnökének (chef du village) kellene a kezébe nyomnia, hogy ne alakuljanak ki megalázó jelenetek, és különben is ő az úr. Most volt lökdösődés, a szpícs elmaradt, helyette össznépi táncolás kerekedett.

Kirk kapitány a cheffel táncolt, mert a nőkkel csak a nőknek szabad.

Itt pedig a királynőt beöltöztetik a hagyományos női ruhába a kútátadási ceremónai előtt. (index)

"Ne érj hozzám! - mondta Sehr Nórának - lány vagy." Sziklák között sétálunk a tűző nap alatt, a bakancs majdnem bokáig süpped a mély homokban. "Apám nem dogozik, mert már idős" - magyarázza a berbernek tűnő fiú. Arról már nem beszél, hogy miből tartja fent magát családja. Eleve nehezen tudtunk beszélgetni, mert még csak éppen tanulja az angolt. Egy amerikai tanártól, aki ott tanít a faluban. A 16 éves fiú szeretne angolt és franciát tanulni külföldi egyetemeken. Elvágyódik otthonról. Azt mondja sokan elhagyják a falut - el-Geddíját - egy pár tucat téglaformájú házból álló települést mélyen a mauritániai sivatagban.

Tidjikja felől jöttünk ide, az aszfaltutat elhagyva, bazaltsziklákon, homokcsapdákon át vezető kanyargós, kemény terepjáróknak való ösvényen. A falu határában egy pálmaliget mögött van egy tó. Állítólag ritka sivatagi krokodilok laknak az egyik bazaltmélyedésben összegyűlt kis vízben. Sehr pár barátjával vezetett el ide, miután levámolt pár tollra. Krokodilokat nem láttunk, csak szürke szamarakat, amik csüdig a vízben állva ittak, és közeledtünkre elnyargaltak.

A faluba azért mentünk, mert egy, a Budapest-Bamako Rali szervezői segítségével ásott kutat avattak fel. A piros-sárga-zöldre mázolt oszlopok övezte kút közelében sátor állt, előtte helyi férfiak, nők és gyerekek színes kavalkádja énekelt táncolt és dobolt. Sok gyereket azonban inkább az érkező terepjárók izgattak, pontosabban a velük járó apró ajándékok ígérete. Aki bármit is elővett, körbeállták, majd' szétszedték. Volt olyan résztvevő, aki inkább messzire dobta a müzliszeleteket: a gyerekek visongva ugrottak a porba esett csemegére. Beszédet nem mondott senki, legalábbis amíg ott voltunk, mert Nórával, Sehrrel és barátaival inkább a tóhoz sétáltunk a homokban.

Mire visszafelé jöttünk, már nagy gázzal és ijedt arccal jött Tulipán Szüfivel, másik két autó kíséretében. A többiek már elmentek - mondták - a gyerekek meg őket rohamozták. A továbbindulás káoszba fulladt. Az egyik fiú még elszaladt a tóhoz - ő versenyben van és ott volt egy megtalálandó pont -, eközben megérkeztek a ralit biztosító katonák, és sürgettek a továbbindulásra. Ideértek a gyerekek is, és tovább kéregettek. Az egyik autó utánament az elszaladt fiúnak, aki közben visszajött. Akkor a kocsira vártunk. Szüfi közben beleült a homokba, ki kellett tolni. A szélvédő nélküli, golyószórókkal és aknavetővel felszerelt dzsipeken ülő katonák pedig tovább sürgettek. Úgy indultunk, hogy toltam Szüfit, majd beugrottam a guruló kocsiba - a laza homokon nem lehetett megállni, mert elakadt volna.

Itt eshetett ki a fényképező a deréktokjából, de lehet, hogy a gyerekek emelték ki. Sajnos sok kilométerrel később tűnt csak fel a hiánya. Kár érte, mert jól bírta a port, és a tábori körülményeket. (Ezen kívül két napszemüveg is odalett - azok még a tengerparton: az egyiket óvatlanul kinthagytam a homokban és elvitte a dagály, a másik leesett a fejemről a habokba, amikor Novaksut felé száguldottunk a fövenyen.)

Az avatás után igyekeztünk, hogy körben, aszfalton érjünk el Kiffába, az aznapi célba. Mehettünk volna egyenesen is - mély homokban, felezőben, négykerékhajtással, izzó motorral -, de inkább visszamentünk az ösvényen. Délután négy körül értünk csak ki az aszfaltra. Így is forrt a víz a hátszélben, sőt az úton végig - bekapcsolt fűtéssel kellett jönnünk a 35 fokos melegben estig. Tulipán rosszul viseli, ha gond akad a technikával - sokat is idegeskedett miatta, ráadásul egész nap ő vezetett. Nóra estig videót vágott a hátsó ülésen.

Feszült út volt, az egyik faluban alánk ugrott egy kecske - a hátsó lába bánta -, és ránk esteledett az úton. Szinte az utolsó pillanatban vettük észre a bozótból elénk szédelgő szamarakat és tevéket, sokszor vakon mentünk, mert a szembejövők nem fárasztják magukat a fényszóró lekapcsolásával, az ósdi csőrös Mercedes kamionokat hajtó sofőrök pedig nem zavartatták magukat: ha a sávjukban homokbefúvást láttak, gond nélkül áthúztak a szembejövő sávba - még ha ott jöttünk is.

Felüdülés volt megérkezni a kiffai táborba, legalább kiderült, nem csak nekünk volt nehéz utunk. A mezőny jelentős része technikai problémákkal küzd. A szegedi barlangászok mikrobusza végleg megadta magát, pedig még motort is cseréltek benne, de az is megfőtt a rossz hűtővisszajelző miatt. Ezúttal a hummeresek vontatták őket sok száz kilométeren át, korábban egy Toyota 4Runneres pár segítette ki őket. Kiderült, hogy a szintén kidöglött kispolszkit eladták a brit fiúk az egyik faluban - 150 euróért. Lerobbant valahol a Mini is - ami napokkal később indult a mezőny után Pestről. Villám Géza, a főszervező Bogara is makacskodott.

A motorosok este sokáig egyik társukért izgultak, aki végül befutott. Egy olvasó kérdezte, megvan-e még a debreceni Dr. Szabó Sándor, aki szintén motorozik - megvan csak elromlottak a telefonjai - mondta a kiffai táborban. Volt olyan versenyző, aki rossz koordinátákra panaszkodott: elkeveredtek az aknamezőkhöz még Nyugat-Szaharában, állítólag tankokkal kísérték ki őket az amúgy kedves marokkói katonák.

Még három nap és Bamakóba érünk, ha sikerül. Jól kifáradtunk mi is, de Szüfi sem érzi jól magát a nagy melegekben a hűtőtisztítás ellenére. Az utolsó kilométereken elromlott a cébérádió zajzárja, ezért csak sistereg. Nekem ég a szemem, de nem a fáradtságtól: annyira telement homokkal, hogy fáj, ha este lehunyom. Most egy sötét lugas mélyén ülök, a fejlámpa is bedöglött így szinte vakon gépelek. Azért itt, mert itt volt konnektor, egy hatalmas sütőrostély mellett. Van, aki azonban jól érzi magát: az egyik kocsiból az előbb még lakodalmas rock, meg a Bubamara szólt. (origo)

14.nap 2007.januar 26. Kankossa-Kayes videó

Kútavatás:



Gizi News: Az ufók miatt maradt el a Dakar

Nincsenek megjegyzések: