2008. január 29., kedd

86-os budapestnek



Bamakóban érzelmes búcsút vett egymástól a BKV-team egyik és másik fele. A busz Mogyoróssy Tibor vezényletével Dakaron keresztül egyvégtében vág neki a marokkói kompig tartó 4 ezer kilométeres távnak, a csapat másik fele Maliból repülőn indul haza. Az indulás előtt Farkas Feri, aki tényleg BKV-sofőr, megfordította a 86-os tábláját. A Volvo most már Bamako és Óbuda, Bogdáni út között közlekedik.

És elajándékoztuk Körmendi Gábor kiszeltündés naptárát a bamakói Fekete Pákónak. Nagyon tetszett neki.

Benne lesznek a magyarok a tévében. A mali nemzeti tévé főműsoridőben ad hírt arról, hogy a ralisok adománykat hoztak Kalabankoro egyik iskolájának. A félórás műsor az Afrika Kupa után megy először, aztán még egyszer leadják. Egy iskola életében tényleg fordulat állt be, lett internet, kaptak tollakat és még egy tonnányi hasznos dolgot. Ellenszolgáltatásként Kirk kapitány is kapott egy rajzolt mikulást kisollóval körbevágva. (index)

Narába érkeztünk du. 2 körül, megálltunk pénzt váltani, vizet venni, mikor begördült mellénk két angol srác Pajeroja, egy másik Mitsubishit vontatva. Benne három magyar fotóssal. Azonnal ellepték a kocsit az autóvadászok , itt már tudták, aki ide szakadt kocsival jön, az el is adja. Mi, ugyan nagyon vágytunk már egy zuhanyra, tudtuk, mögöttünk már nincs senki, aki segíteni tudna, maradtunk. 3 óra a tűző napon, kocsi kipakolása a kecskeszaros porba, alku. Nekünk meg rendrakás a kocsiban, hogy még két srác beférjen.

Mire végeztünk, ott termett a határőr (vagy rendőr, nem sikerült kideríteni), beült a kocsiba, és üvöltözve követelte, menjünk vissza a hivatalba. Három-négy órán át olyan színdarabot produkáltak, ahol egymással is hajbakaptak a zsaruk, előkerült a lerobbant Pajero vevője, ő is beszállt a buliba, meg még sok civil.
Az egész bamakos csapatot Serbán képviselte, utólag azt mondja élvezte. A fináléban beigazolódott, félelemre nem volt ok, 40 euro volt a tét mindössze. Persze sok alku után. Csak sejtjük, hogy a kocsi eladás bosszantotta őket.

Nyolc körül indulás tovább bezsúfolódva. Az angol Pajeronak élből nem volt generátora három napja, három aksijukat mi is megtoldottuk eggyel, világítás nélkül jöttek mögöttünk a földúton, ahol a helyiek hasonlóan közlekednek, csak százzal, de alig jutottunk ki a városból, a kuplungja szállt el.
Nyakig olajosan éjfél után szerelt a civilben repülőgép-szerelő angol-norvég srác, hiába. Út szélére tolás hullán, alvás, reggel vissza a rettegett Narába, alkatrész becserkészés, szerelés. Du 1 indulás.

Bamako Hotel Salaam este 7 helyi idő. A szálloda parkolójából a recepcióig fél óra az eljutás, annyi az auto nepper, és állati erőszakosak.
Kiderül, nincs helyünk. Nem vigasz, hogy nem vagyunk ezzel egyedül. Géza pikirten megjegyzi, keressünk másik szállót, hozzunk számlát (kinek?), sarkon fordul és el.

Az autódealerek közben ostromolnak, tudják, hogy valamikor a közeljövöben megy a repcsink. Mi emiatt tudjuk, romlanak az alkupozicíóink, nekiállunk alkudozni. Éjjel 11-kor már kipakolva szeretett és hűséges Toyotánkból, a vevő által ajánlott hotelben mossuk le négy nap Afrika porát. Elvonszoljuk magunkat a zaróbulira a Club Ibizaba. Európai diszkó, fekete kurvákkal. Sok honfitársunk próbálja ki az egzotikus húst, mi inkább berúgunk. Éjjel egy rövid incidens, Serbán üvöltözik a taxinkat megállító rendőrrel, aztán alvás.

Még küldünk egy összefoglalót az útról, olvassátok!(ongo csapat)

Nincsenek megjegyzések: