2008. január 24., csütörtök

Dögök útja


Szavanna és homoksivatag váltogatja egymást, ahogy mélyebbre hatolunk az afrikai szárazföldön. Az utat roncsok és dögök szegélyezik.

Reggel késve indultunk - 11 óra is volt, mire kihajtottunk a szállás kapuján - egyenesen a novaksuti csúcsforgalomba. Autók, szamárfogatok, kisbuszok, teherautók özönlenek minden lehetséges irányba négy sorban a kétsávos úton, mindenki a dudát nyomja. Az út mellett fehér leples férfiak integetnek, ujjaikt dörzsölve mutogatják, hogy váltanának pénzt. Sokan hordanak kék vagy fehér lepelszerű ruhát, rajta cicomás arany rátéttel, irataikat hasonló anyagú nyakba akasztott szütyőben tartják, ha sok cucc van benne, olyan, mintha pókhasuk lenne.

A mai táv 750 kilométer, sietnünk kell a késés miatt. A fővárostól keletre vezető út a hegyi utakhoz hasonlóan girbegurba. Épp csak nem vízszintesen, hanem függőlegesen: dombokra hág fel, és 10 százalékos emelkedőkkel ereszkedik völgyekbe, amúgy szinte nyílegyenes. Az egyhangú táj lassan változik.


Itt még akáciákkal, bokrokkal pettyezett vörös homokdűnék nyalogatják az aszfalt szélét, amott már fű nő a cserjék között, de a szárazságtól szinte citromsárga színű, majd újra homok. Szavannásodik a vidék, és az égen felhők is megjelennek, ahogy közeledünk Tidjikja felé. A homok azonban marad, ha összedörzsölöm izzadt tenyerem, vörösen pödrődik le róla a finom porréteg.

A völgyekben többnyire téglaszínű és formájú házból álló falvak, apró mecsetekkel, két-háromembernyi tornyukból megafonok meredeznek. Elhagyunk néhány várost is. Az országút ezeknél leszűkül, alig méterrel gurulunk el az árusok bódéi és sátrai előtt, ahol kenyeret, ruhaneműt, vagy épp rúdon függő nyers kecskehúst árulnak légyzsongás közepette.

Az országutat ritkábban autóroncsok, gyakrabban rossz gumik és dögök szegélyezik: kecskék, szamarak, marhák, tevék különböző mértékben oszló tetemei. Nem véletlen, a padka melletti bokrok között mindig legelnek állatok, vagy tehéncsordákat hajtanak át a pásztorok az úton, szamarak pihennek fejüket egymás hátára támasztva a záróvonalon. A rendőri ellenőrzőpontokon nem piszkáltak, lehet, hogy használt a fagyík, amit ragasztószalaggal a motorháztetőre erősítettem reggel.

Ez így folytatódik vagy 400 kilométeren. Időnként homokos sivatag, időnként kiégett szavanna. Aztán hegyvonulat tűnik fel a látóhatáron, ami hamar a fejünk fölé tornyosul, és belefutunk a vörös dombok ölébe. Repedezett betonlapokból álló út kanyarog fel a hágóra, mögötte csak kis lejtő, a hegyvonulat valójában egy fennsík széle. Vörös bazalt ural itt mindent, repedezett sziklák, megkeményedett lávamezők, sötétvörös porral borított lapályok váltogatják egymást. Egyre kevesebb az autó, félóra is eltelik, mire szembejön egy.

A mezőny már nagyon szétszakadt, van aki el se jön Tidjkjába, hanem Kiffa felé veszi az irányt. Az úton többekkel összefutottunk, a BKV-busz pihent, a Bamakocsi csapata hátsó féket szerelt - ami nem fogott. "Már egész jól megy motorfékkel" - mondta egyikük.

Sötét van mire a szálláshelyre érünk. Vörös homokos domboldal a városon kívül, furcsa bokrokkal. Ha megkarcolom a kérgüket, büdös fehér lét eresztenek. A mezőny kisebb csoportokban táborozik, van, aki tévét néz - egy amerikai akciófilm megy - van akik magyarul köszönni tanítják a táborban lézengő helyieket, a távolabb a BKV-busz aggregátora töri darabokra a sivatag némaságát. Ma este kipróbáljuk, hogy tudunk feltölteni a műholdas telefon segítségével. Lassú lesz. Videóval nem is próbálkozunk. (origo)

Nincsenek megjegyzések: